Huszonnegyedik rész-Episodul Douăzeci şi patrulea

Huszonnegyedik rész-Episodul Douăzeci şi patrulea

	Isten Éltesse.

Magyarul

És nekifognak megvalósítani a Hercegnő tervét.
Egyfelől Bidam egy kadéttal tüzet gyújt a hegy másik oldalán, hogy odacsalogassák Seolwon embereit. Emezek, mikor megpillantják a füstöt, odarobognak, de nincs ott senki. Bidam nem tudja visszatartani magát, és mint csintalan kisgyerek, jelet hagy a homokba.
A Miniszter emberei szájtátva és égig ugró idegekkel maradnak, mikor elolvassák a jelet: ”Idióták” Az orruknál fogva csapták be őket. Azt hiszem, Bidam a földön fetrengene a röhögéstől, ha látná a férfiak fizimiskáját.
Másfelől a Hercegnő Alcheonnal kibújnak a házból, és egy beszélgetés után Daenamboval, elindulnak egy másik irányba. Az ember utánuk.
Tudván, hogy követve vannak, egy kanyar után, elérkeznek egy házikóhoz, ahol Yusin és Deokman várja őket. A lány megint hercegnői ruhába van bújva, Yusin Alcheonnal ruhát cserélnek, és sietve távoznak. Daenambo nem érti, de van egy megérzése. Bepillant a házikóba és meglátja a Hercegnőt Alcheonnal. Egy csetepaté bontakozik ki a két Hwarang között. De mivel a meglepetés ereje Daenambo oldalán volt, emez kihúzza magát a slamasztikából, és a menekülök után iramodik.
Látja, már nem érheti utol őket, elővesz egy nyílvesszőt és megcélozza Deokmant.
A Hercegnő sikítva figyelmeztet, Alcheon egy kővel akarja megállítani a nyilast. Az utolsó pillanatban, a kavics eléri Daenambo karját, így a nyílvessző elzúg kettőjük mellet.
Yusin elkapja Deokmant, saját testével takarván, és legurulnak a domboldalon.
Megint Daenambo és Alcheon összekapnak.
Mivel Alcheon a dühtől el volt vakulva, nem tudott összpontosítani, és így Daenambo szerencsével szabadul ki a Hwarang keze közül.
A Hercegnő aggódik. Mindhiába akarja Alcheon megállítani, nekikeseredik Deokmant megkeresni. A Hwarang nem hagyja magára, és vele megy. A nagyfűben egymásra talál a négyes, visszacserélődnek az öltözékek, és a folyóhoz gyalogolnak, ahol Bidam idegesen vár a hajóval.
Elérkezett az elválás és a búcsú pillanata.
A Hercegnő utolsó szavai most is nyugtatóak, megbékéltek.
Menjen el Deokman. Felejtsen el mindent, és éljen együtt Yusinnal.
Tovább egy hang sem jön már, csak a könnyek és az ölelkezések beszélnek.
Mindketten jól tudják, itt a vég, Lehet, sohasem fogják látni egymást.
A kezek szétválnak, a szempárak már nem néznek egymásra.
Lassan, Deokman és Yusin megfordulnak, és fel szeretnének szállni a hajóra.
De valaki lesben áll.
Daenambo.
A bozótból, előveszi a mérgezett nyilat és megint Deokmanra céloz.
De össze van zavarodva. A távolság nagy. Nem lát túl jól. És utoljára Deokmant hercegnői ruhába látta.
Hallatszik az íj megfeszülése.
A feszültség óriási.
A szívek dobbanása zavarja fel a természet csendjét.
És a nyílvessző elindul halálhozó útjára.
Átszeli a levegőt, a ruhát, és egy csattanással megáll a Hercegnő testében.
Megjelenik a vérfolt.
CheonMyeong megtántorodik az ütés erejétől.
Alcheon kapja el a lányt.
Megint egy suhogás hallatszik, de a vessző nem érint most senkit.
Bidamnak elfogy a türelme.
Felkap egy marék nyilat, és a bozótos felé lő.
Egyik eltalálja a gyilkost.
Daenambonak nincs már mit tennie. Visszavonul. De hagyott valamit hátra.
Tudja az ember. A parancs jól végre volt hajtva.
Hiába a palotában Mishil Deokman épségben hazahozatalával foglalatoskodik, nem így történt.
Hiába Daenambot Seolwon elkapja, hiába kell előadnia mindent, Deokman meg fog halni. De kihagyott valamit, egy nagydolgot. Hibázott. Hibázott mikor azt mondta Deokmanra lőtt.
Másvalaki van most a halálán. Más sebesült leányt tesznek a hajóra.
A kis csoport visszamenekül a barlangba.
Elkezdődik a Hercegnő haláltusája.
Folyik a királyi vér.
Bidam ki akarja húzni a nyílvesszőt. A fájdalom majdnem kibírhatatlan, de a lány összeszorított fogakkal tűr. A lángokban felfórosított kés, eleven húsba vág. Az ájulás közeleg, de a férfi egy hirtelen mozdulattal kitépi a fadarabot. Megkóstolja a nyíl hegyét, és kimondja az ítéletet.
Méreg. Legtöbb két órájuk, ha van.
Lehet, tudnak segíteni, de a faluból kell elhozni az ellenmérget.
Deokman távozni akar. A Hercegnő könyörögve kéri, hogy maradjon. Van még valami mondanivalója.
De a lány ne veszi figyelembe. Meghallgatja, miután megmenti nővére életét.
Egy pokoli rohanással robognak Bidammal a piacra.
Úgy loholnak ketten, mintha saját életükért szaladnának.
De semmi sem számít. Az ellenméreg mindenek felett.
Ha kell lopnak, rabolnak, bármit, lovat, de az idő szorít.
Acheont elküldik egy olyan növényt keresni, ami csillapítja a vérzést.
A Hercegnő és Yusin magukra maradtak a barlangban.
A lány remeg. Érzi, ahogyan a méreg áthalad a testén. Érzi, ahogyan az élet kiszivárog belőle. Kérése van. Yusin fogja meg a kezét. Legalább most, érinthesse meg szerelmét, érezhesse keze melegét, legalább most még együtt lehetnek. S miután a férfi teljesíti eme óhaját, elkezd beszélni. Dadogva mesél a házasságról, szeretetéről Yusin iránt, álmairól.
Nincs már mit veszítenie. Igen. Szereti Yusint. Régóta érez így, régóta dédelgeti ezt az érzést, régóta megérintette a férfi a szívét. De most minden megváltozott, most már túl késő. Érzi, közeleg a vég, nincs már oly messze, és megbékélni szeretne. Nehezen lélegzik, patakokban folyik le a víz róla. A méreg gyorsan hat. De a nő csak tovább mond, hiába kérleli, könyörgi a férfi, hogy lecsendesedjen, hogy nyugodjon meg. Deokmannak van ideje, neki még nincs késő, még előtte az egész élet. A szavak egyre nehezebben jönnek elő. A levegő fogytán. A beszéd már szaggatott. De vigyáznia kell Yusinnak Deokmanra, legyen vele, éljen a lány úgymint egy nő. És nem érdekli mi fog most vele történni, csak a testvérének boldog élete lehessen. Esküdjön Yusin, hogy megtartja ezt az óhaját. Esküdjön. És a férfi elfogadja. Igent mond a Hercegnő kérésére. Miközben Deokman és Bidam éppen lótolvajok lesznek, miközben a gyógynövényekkel átcsörtetnek a tömegen, miközben mindent megtesznek, hogy minél hamarabb visszaérhessenek, a Hercegnő előveszi saját fésűjét, és megkéri Yusint, adja át Deokmannak. Legalább ennyi emlék maradjon tőle. Az ajkak már lassabban nyílnak, alig érthető a dadogás, a remegés csillapodik. Mennyit szeretne még mondani, mi mindent, de oly nehéz, oly erős a méreg, oly gyenge a teste. Hiába gondol még egy pár sort a fiáról, Chuchuról, az utolsó szavai Deokmanról vannak, hozzá szólnak, neki intéződnek. De a szemei előtt megjelenik a függöny, a köd mind sűrűbb, és sűrűbb.
Kitárt karokkal a Hold a lelkét várja, hogy az angyalok kórusába vihesse. A tűzbe bámulva, emlékezik a múltra, az életére, az elmúlt időkre. Egy utolsó sóhaj. Egy utolsó pillantás a szeretett férfira. És egy utolsó dobbanással, CheonMyeong szíve megáll a vers ritmusában. A Hercegnő életének köre bezárult. Már semmi sem hallatszik, csak a tűz pattogása, és Yusin könnycseppjeinek koppanása a földön.
Vége. Az Égnek új tagja lett. Mostantól a Hercegnő fentről figyel minket. Mostantól onnan vigyázz reánk, fiára, Deokmanra.

És emez érkezik. Jön az ellenméreggel, hozza a megváltást. Siet teljes erejéből. S éppen abban a pillanatban, mikor a Hercegnő eltávozott az élők sorából, ő térdre hull. Nem tudja mit történt, de valami a mellét szorítja. Egy óriási fájdalom hasít át a testén. Valami szörnyűség ment végbe. Szívszaggató. Elviselhetetlen. Kibírhatatlan.
A barlang előtt várja a valóság. Alcheon éppen földhöz csapja az általa szedett növényt, mintha az volna mindenért a hibás. Megtestesített szomorúság a férfi.
Deokman nem érti. Mi történt?
Válasz semmi, csak ökölbe szorított kezek ropogása. A lány sikít, de a férfi mint szobor, s csak a könnyei szólnak. Deokman beszalad a barlangba. Odabent csend, síri csend. Yusin lehajtott fejjel, a hercegnő arca letakarva egy hófehér kendővel. A férfi gyémántcseppjei nem tudják eltussolni az igazságot. CheonMyeong e világból eltávozott. Hiába próbálja a Hwarang megállítani Deokmant, hogy nővéréhez érhessen, a lány vergődik és odamászik a Hercegnő testéhez. Nem hiszi. Későn érkezett? Még él! Ők tévednek! Megfogja a kezét, de semmi válasz. Leveszi a kendőt, és megpillantja nővére kisimult, csendes arcát. Túlságosan csendes, Túlságosan tiszta. Túl békés. És Deokman ráébred a valóságra. CheonMyeong meghalt. A barátnője nincs többé. A nővére nem fogja már megölelni, nem fogja már szidni, sohasem fog már mondani édes szavakat, nem lesz aggódó, nem lesz boldog. Mindhiába Yusin szeretné megnyugtatni, a lány CheonMyeong mellet akar maradni, érinteni akarja, ölelni akarja, simogatni akarja.
A férfiak könnyeiket nyelik, Bidam is átérzi a boldogtalanságot, mi átjárja a barlangot.
Deokman a Hercegnő holtestére borulva sír, zokog. Ennyi volt. Vége. Még egy szeretett személy hagyta el őt.
Most mi lesz vele? Még hányan kell meghalniuk miatta?
Hogyan tudná mindezeket még kibírni?
De a testet elkell vinni a palotába. Ott a helye.
És ez a feladat Alcheonra hárul.
Tudja ő jól, mi vár reá. Ő egy Hwarang. Ha kell, elveszi saját életét is, hiszen esküdt tett.
És elérkezik a legfájdalmasabb búcsú.
A hercegnőt felhelyezik a hajóra.
Alcheon Yusinnal utolsó szavaikat váltsák. Egy utolsó férfias ölelés, és a két barát elköszön egymástól, lehet egy életre.
Bidamnak sincs most kedve játékra, érzi, most valami szörnyűség történik, valami leírhatatlan. Deokman már nem tud mit tenni. A könnyek elszáradtak, a szemek már nem sírnak. Térdepelve csak remeg. A gondolatok kuszák. És a hajó elindul Alcheonnal és CheonMyeong holtestével az utolsó útjára. A három parton maradt, a csónak után bámul, amely távolodik tőlük, mintha az idő múlását látnák maguk előtt.
A folyó lágyan, összegyűjti az elhullajtott könnyeket, és magával viszi a magára maradt lelkek fájdalmait.

Seolwn, miután kiszedett mindent Daenamboból, amit meg akart tudni, veszi az egész bandáját és elindul a baleset színhelyére. De útközben KimSeohyeon elébe áll, és megállítja. Az uraknak egy nem túlságosan kényelmes beszélgetés veszi kezdetét.
Seolwon, mint egy ártatlan bárány, nem tudja miről is van szó, míg Yusin apja felszólítja a Minisztert, hagyja abba a piszkos játékot mit elkezdett.
A vitatkozás tetőpontján, már amikor a kardok is ki akarnak ugrani a hüvelyükből, megjelenik egy Hwarang, maga után húzva egy szekeret. Alcheon ez az ember.
Valakit hoz. Meghalt a Hercegnő.
Daenambo mosolyog egy „megmondtam én” vigyorral. Seolwon okosnak tetteti magát. De az igazság letörli mindenki álarcát. CheonMyeong az, aki elhalálozott. A katonák térdre zuhannak. A két vezető gyilkos pillantásokkal nézik egymást. Csupán csak Alcheon áll egyenesen, mint egy fenyő a viharban, körbevéve a térdeplő emberekkel.
Mint futótűz járja át az országot e hír.
A király nem akarja elhinni, Imjong majdnem az életével fizet, amikor előadja a történteket.
Mintha valami átdöfte volna, úgy ájul el a Királynő.
A hangyabolyban nagy a zűrzavar. Mishil gyorsan visszavonulót fúj. Misaengnek vigyáznia kell, hogy problémamentesen zajlódjon le a temetés. (mily szerencse a fejeden, csak Seolwon tudja ebben a pillanatban, hogy te a Papnővel adtátok ki a gyilkos parancsot, de jól tudod, ha Mishil megtudja, veled is, Seorival is végez.)
Mindenki megkapja a szerepét. Hajong mindenképp. Ő fogja be a száját.
És valakit Chunchu után kell küldeni. Misaeng gyorsan lát ebben egy lehetőséget.
Deaenambo kell legyen az a valaki. Ezekben a pillanatokban a fia távol kell legyen. Szemmel, arccal, mindennel könyörög Bojongnak, hogy ne mondjon semmit. Nagy kő esik le Misaeng szívéről, mikor nővére beleegyezését adja az ötletre. Az ember gyorsan távozik a szobából, mintha valaki a talpát égetné.
Mishil magára marad. De most sem tudja visszatartani magát. Mily gondolatai vannak. „CheonMyeong, haláloddal megmentetted a királyi házat. Most te győztél”
Még kommentálni sem érdemes.
Eulje is tudja, közeleg a végzete, de neki is ugyanaz az ötlete van. Chunchu jöjjön haza.
Az egész világ, az egész palota feje tetejére állt. Deokmant most mindenki elfelejtette.
Már senkit sem érdekli, mi történt vele.
Emez, szegény, megkövülve üldögél a barlangban.
Bidam, amilyen, gyakorlatias, ez az élet, ételt készít.
Yusinnak nem megy le egy falat sem a torkán, nem tud egy darabot sem lenyelni.
Nem kell, nem megy.
Akkor Deokmanhoz fordul.
De a lány reszket. Láza van. Valahogy meg kell állítani ezt a betegséget, mely belülről mar, emészt. Yusin vigyázóan, szeretetteljesen átkarolja, átöleli a lányt, hogy melegben tartsa, hogy meggyógyítsa, hogy megnyugtassa, hogy lecsendesítse.
Otthon a palota fehér feketébe öltözik, mindent a halál jele borít be, mindenhol az elmúlás gyásza látszik.
Az ájulásból helyrejövő Királynő ágyában fekszik, és mereng.
A Király a hibás. A bűneikért, mert eldobták egy lányukat, CheonMyeong fizette meg a legnagyobb árat, a saját életét adta oda, saját lelke volt az áldozat. Hiába akarta megvédeni a trónt, mostantól még őt sem, a királynét sem tudja már megóvni. És a Király szavak nélkül marad ily fájdalom láttán. Nem elég lánya halála, nem elég felesége boldogtalansága, mostantól le kell nyelnie a gyűlöletet, ami egy anya szívében jelent meg, a Királyné gyűlöletét, az asszony gyűlöletét, akivel eddig mindent megosztott. A Király magára maradt.
És ezekben a pillanatokban, nem tudom megtenni, hogy ne írjak arról, mit érezhet egy anya, mikor gyerekét veszíti el.
Nem tehetem meg, hogy ne fordítsam le, mit gondol, mi jár a fejében, min megy át a Királynő.
Ez az érzés kibírhatatlan, felfoghatatlan, leírhatatlan. Az az élet, amelyet ismersz, leélsz, üressé válik, érzed, megőrülsz. Milyen értelme van mindennek? Van is valaminek? Miért szólított magához a Teremtő egy ily törékeny életet, miért éppen őt? Milyen hibája volt ennek a lánynak? Mily rosszat tett, hogy ilyen sorsra jutott? Miért születtek királyi vérnek? Miért ő kell elviselnie ezt a terhet? Nem voltak elég a fiai, most a lánya is? Miért? Miért?
De a választ senki sem fog adni.
És a Királynő marad a kérdéseivel, és nehéz szívvel.
Neki, megállt az idő, neki itt van a vég.
De én mondom neked, Kedves Úrnő, valakit elfelejtettél.
Még van egy lányod, még van miért élned, még van miért harcolnod.
Ne hagyd el magad, mostantól neki van szüksége rád, a te segítségedet várja.
Ő, aki helyrejött a háromnapos lázálomból, ül a barlang előtt.
Yusin mesél. Elmondja neki, testvére utolsó szavait, óhaját, kérését, és átadja a fésűt.
De most már a férfi nem egy lánnyal áll szóba.
Ez a rövid idő alatt, Deokman egy megedződött felnőtt nővé változott, egy olyanná, aki tudja jól mit akar, egy olyanná, aki maga akaratából akarja felépíteni a saját jövőjét, egy olyanná, aki már nem fél semmitől.
Nem fogja betartani nővére végakaratát, nem akarja már, hogy megmondják neki, mit is tegyen.
Most az életét, a sorsát, saját kezébe veszi.
És egyetlen mozdulattal, amely megváltoztatta egy ország történelmét, amely egy új korszak kezdete lesz, amely egy erős nő megszületését adta… kettétöri a fésűt, és előre néz.

În Limba română Şi încep să pună în aplicare planul Prinţesei. Pedeoparte Bidam cu un cadet aprind un foc, la partea celălaltă a muntelui, ca să atragă acolo oamenii lui Seolwon. Aceştia când văd fumul se repezesc acolo, dar nu este nimeni. Bidam nu se abţine, şi ca un copil obraznic , lasă un semn în nisip. Oameni Ministrului rămân cu gura căscată şi cu nervii la cer când citesc semnul: ”Idioţilor” Au fost traşi de nas.Cred, Bidam acum ar râde căzut la pământ, dacă ar vedea feţele bărbaţiilor. Pedealtă parte Prinţesa cu Alcheon ies din casă şi după o conversaţie cu Daenambo, pleacă spre altă direcţie. Omul după ei. Ştiind, că sunt urmăriţi, cei doi cu o curbură, ajung la o casă unde sunt aşteptaţi de Yusin şi Deokman. Fata iar este îmbrăcată în haine de prinţesă, Yusin schimbă îmbrăcămintea cu Alcheon şi pleaca în grabă. Daenambo nu înţelege, şi are o presimţire. Se uită în casă şi vede pe Prinţesa cu Alcheon. Începe o luptă între cei doi Hwarangi. Dar cum surpriza a fost pe partea lui Daenambo, acesta iese din încaierare şi se ia după fugari. Vede, nu poate să ajungă în urmă pe cei doi, scoate o săgeată, şi ţinteşte pe Deokman. Prinţesa avertizează zbierând, Alcheon cu o piatră vrea să oprească pe arcaş.În ultima clipă, piatra atinge braţul lui Daenambo, săgeata trece pe lîngă cei doi. Yusin prinde pe Deokman, apărând-ul cu propriul trup, şi se rostogolesc jos pe deal. Iar Alcheon şi Daenambo se iau la luptă. Cum Alcheon era orbit de furie, nu se mai poate concentra, şi aşa Daenambo scapă cu noroc dintre mâinile acestuia. Prinţesa, îngrijorată! Degeaba vrea Alcheon să-l oprească, începe să caute pe Deokman. Hwarangul nu lasă să plece singură, şi merge cu ea. În iarba mare, cei patru se reîntâlnesc,se schimbă la loc îmbrăcăminţiile şi se duc la râu, unde Bidam aşteaptă nervos cu vaporul. A sosit vremea despărţirii. Ultimele cuvinte ale Prinţesei sunt şi acum liniştitoare. Să plece Deokman. Să uite totul, şi să trăiească cu Yusin. Nu se mai scoate nici un sunet, numai lacrimile şi îmbrăţişările vorbesc. Ştiu amândoi, aici este sfârşitul. Nu se mai vor vedea poate niciodată. Mâinile se despart, ochi nu se mai uită unul la celălalt. Încet, Deokman şi Yusin se întorc şi vor să se urce pe vapor. Cineva stă la pândă. Daenambo. În tufişuri, scoate săgeata otrăvită şi iar ţinţeşte pe Deokman. Dar este în dilemă. Distanţa e mare. Nu vede bine. Şi ultima oară pe Deokman a văzut în haine de prinţesă. Se aude încordarea arcului. Tensiunea este la maxim. Bătăile inimilor tulbură liniştea naturii. Şi săgeata porneşte pe drumul aducător de moarte. Trece prin aer, prin haină, şi cu o pocnitură se opreşte în trupul Prinţesei. Apare pata de sânge. CheonMyeong se clatină de puterea loviturii. Fata este prinsă de Alcheon. Iar se aude un fâşîit, dar vergeaua nu atinge pe nimei. Bidam nu mai aşteaptă. Ia o grămadă de săgeţi, şi trage spre tufişuri. Unul atinge ucigaşul. Daenambo n-are ce să mai facă. Se retrage. Dar a lăsat în urmă ceva. Ştie omul. Porunca a fost dusă la bun sfârşit. Degeaba în palat Mishil este preocupată de aducerea în viaţă acasă a lui Deokman,nu aşa s-a întâmplat. Degeaba Daenambo este prins de Seolwon, degeaba trebuie să zică acestuia totul, Deokman o să moară. Dar a omis un mare lucru. A greşit omul. A greşit când a zis, că a tras în Deokman. Altcineva este pe moarte acum. Altă fată rănită este pusă pe vapor. Micul grup se refugiază înapoi la peşteră. Începe agonia Prinţesei. Curge sângele regal. Bidam vrea să scoată săgeata. Durerea este aproape insuportabilă dar fata strânge de dinţi. Cuţitul ţinut în flacără, taie carnea vie. Leşinul este aproape dar bărbatul cu o mişcare bruscă smulge lemnul. Gustă vârful săgeţii şi spune verdictul. Otravă. Au la dispoziţie maximum două ore. Pot ajuta, dar trebuie adus din sat antidot. Deokman vrea să plece. Prinţesa imploră să stea. Mai are de spus ceva. Dar fata nu aude. Va asculta, după ce va salva viaţa surorei sale. Cu o fugă infernală se repede cu Bidam spre piaţă. Este departe satul. Fug cei doi, cum ar fugi pentru viaţa lor. Dar nu mai contează nimic. Antidotul inainte de orice. Dacă trebuie, fură şi un cal, dar timpul presează. Alcheon este trimis să caută o plantă care ameliorează sângerarea. Rămân în peşteră Prinţesa şi Yusin. Fata tremură. Simte, cum otrava trece prin trupul ei. Simte, cum viaţa se scurge. Are o rugăminte. Yusin să-l ţină de mână. Măcar acum, iubitul să fie atins, măcar acum sunt împrună.Şi după ce, bărbatul îi face acestă dorinţă, începe să vorbească. Povesteşte bâlbâind despre căsătorie, despre iubirea ei faţă de Yusin, despre visul ei. Nu mai are nimic de pierdut. Da. O iubeşte pe Yusin. Demult simte aşa, demult a atins bărbatul inima ei. Dar acum s-a schimbat totul, acum este prea târziu. Simte, se apropie sfârşitul, şi vrea să se împace. Respiră greu, transpiraţia curge ca un pârâu. Otrava are efect. Dar femeia vorbeşte mai departe, degeaba cere, imploră bărbatul să se liniştească. Deokman are timp, pentru ea încă nu e târziu, ea are în faţă toată viaţa. Cuvintele vin tot mai greu. Se termină aerul. Dar trebuie să aibă grijă Yusin de Deokman, să fie cu ea, să trăiască ca femeie. Şi acum n-o interesază ce se va întâmpla cu ea, numai sora ei să aibă o viaţă fericită. Să jure Yusin, că va respecta această dorinţă a ei. Să jure. Şi bărbatul, acceptă. Spune da pentru cererea Prinţesei. În timp ce Deokman şi Bidam devin hoţi de cal, în timp ce cei doi trec prin mulţime cu plantele, în timp ce fac tot posibilul ca să ajungă cât mai repede înapoi, Prinţesa scoate piaptănul ei, şi cere lui Yusin, să-l dea lui Deokman. Măcar atâta amintire să aibă de la ea. Buzele se deschid tot mai lent, abia se poate înţelege ce spune, tremuratul încet se linişteşte. Degeaba are gând şi despre fiul ei, Chuchu, ultimele cuvinte sunt despre Deokman. Apare cortina în faţa ochilor, ceaţa este tot mai densă. Luna aşteaptă cu braţele deschise să ducă sufletul ei în corul îngerilor. Cu ochii spre foc, aduce aminte de trecut, de toată viaţa ei. Ultimul suspin. Ultima privire spre bărbatul iubit. Şi cu o ultima bătaie, inima lui CheonMyeong se opreşte din ritmul poeziei. Cercul vieţi Prinţesei s-a închis. Nu se mai aude nimic în afara de pârâitul focului, şi de zgomotul picăturilor de lacrimi ce cad din ochi lui Yusin pe pământ. Sfârşit. Cerul are acum un nou membru. De acum Prinţesa ne veghează de sus. De acum ,de acolo are grijă de noi, de fiul ei, de Deokman. Şi aceasta, vine. Vine cu antidotul. Vine din răsputeri. Chiar în momentul când Prinţesa pleacă din rândul oamenilor,ea cade jos. Nu ştie ce s-a întâmplat, dar ceva strânge pieptul ei. O durere imensă cuprinde trupul ei. S-a petrecut ceva groaznic. Sfâşietor. Insuportabil. În faţa peşterii aşteaptă realitatea. Alcheon aruncă jos planta adusă de el,ca si cum ar fi acesta de vină pentru tot. Bărbatul este tristeţea întruchipată. Deokman nu înţelege. Ce s-a întâmplat? Răspuns nimic, numai degete strînse. Fata zbiară, dar bărbatul ca o statuie, numai lacrimile vorbesc. Deokman fuge în peşteră. Înăuntru linişte. Yusin cu capul aplecat, Prinţesa cu faţa acoperită cu o batistă albă. Cristale bărbatului nu pot ascunde adevărul. CheonMyeong a plecat de pe această lume. Degeaba vrea Hwarangul, ca Deokman să nu atingă pe sora ei, fata se zbate, şi ajunge la trupul Prinţesei. Nu crede. A ajuns târziu? Mai trăieşte! Ei greşesc. O prinde de mână, dar nimic. Scoate batista, şi vede faţa liniştită a sorei. Prea liniştită. Prea curată. Prea împăcată. Şi Deokman se trezeşte la adevăr. CheonMyeong a murit. Prietena ei nu mai e. Sora ei nu-l mai îmbrăţişează, nu-l mai ceartă, nu-i mai spune niciodată cuvinte dulci, n-o să fie îngrijorată, n-o să fie bucuroasă. Degeaba vrea Yusin să-l liniştească, fata vrea să fie aproape de CheonMyeong, vrea să-l atingă, vrea să-l mângâie. Bărbaţii înghit lacrimile, şi Bidam simte tristeţea ce cuprinde peştera. Deokman aplecată peste trupul neînsufleţit al Prinţesei, plânge. Atât a fost. Gata. Încă o persoană iubită l-a părăsit. Ce se va întâmpla acum cu ea? Mai trebuie să moară cineva din cauza ei? Cum poate să suporte atâtea? Dar trupul trebuie adus înapoi în palat. Această sarcină îi revine lui Alcheon. Ştie el ce-l aşteaptă. Este Hwarang. Dacă trebuie, ia viaţa lui, dar a jurat. Şi vine despărţirea cea mai dureroasă. Prinţesa este pusă pe vapor. Alcheon cu Yusin au ultimele cuvinte între ei. O ultimă îmbrăţişare bărbătească, şi cei doi prieteni își iau rămas bun, poate pentru o viaţă. Bidam nu are acum chef de joacă, simte acum se întâmplă ceva teribil, ceva de nedescris. Deokman nu mai poate. Lacrimile s-au uscat, ochi nu mai plâng. Îngenunchiat tremură numai. Gândurile sunt în haos. Şi vaporul porneşte la drum cu Alcheon şi trupul lui CheonMyeong la ultima călătorie. Cei trei rămaşi la mal, se uită după ambarcaţiune, care se îndepărtează de ei, cum ar vedea trecera timpului în faţa lor. Râul uşor, adună lacrimile scurse, şi duce cu el durerea sufletelor rămase. Seolwon, după ce a aflat ce a vrut să ştie de la Daenambo, ia toată echipa şi porneşte la locul acidentului. Dar pe drum Kim SeonHyeon taie calea lui. Începe o conversaţie nu prea confortabilă pentru cei doi domni. Seolwon, ca un miel inocent, nu ştie despre ce este vorba, până când tatăl lui Yusin vrea ca Ministrul să termine jocul ce a început. La punctul culminant, aproape când şi sabiile vor să sare din tocul lor apare un Hwarang cu o căruţă. Alcheon este acest om. Aduce pe cineva. A murit Prinţesa. Daenambo zâmbeşte cu un „v-am spus” surâs. Seolwon face pe deşteptul. Dar adevărul şterge masca fiecăruia. CheonMyeong este cine a pierit. Soldaţii cad în genunchi. Cei doi conducători se uită unul la celălalt cu priviri ucigaşe. Numai Alcheon stă drept, ca un brad în mijlocul furtunii, înconjurat de oameni îngenunchiaţi. Vestea trece prin ţară ca focul. Regele nu vrea să creadă, Imjong aproape plăteşte cu viaţa lui când spune ce sa întâmplat. Regina, cum ar fi fost străpunsă de ceva, leşină. În Muşuroi este agitaţie mare. Mishil repede sună retragerea. Misaeng trebuie să aibă grijă ca înmormântarea să aibă loc fără nici un incident. (ce noroc pe capul tău, că numai Seolwon ştie în acest moment, că tu cu Preoteasa aţi dat ordinul ucigaş, dar şti bine, dacă Mishil află, şi cu tine, şi cu Seori va termina) Fiecare primeşte rolul lui. Mai ales Hajong. El trebuie să tacă din gură. Şi cineva trebuie trimis după Chuchu. Misaeng repede vede o oportunitate. Daenambo trebuie să fie acel cineva. Fiul lui trebuie să fie departe în aceste momente. Imploră cu ochiul, cu faţa, cu totul pe Bojong, să nu spună nimic. Cade o piatră de pe inima lui Misaeng când sora lui este de acord cu ideea. Omul iese repede din cameră, cum ar fi ars cineva talpa lui. Mishil rămâne singură. Şi acum nu poate să se abţină. Ce gânduri are. „CheonMyeong ai salvat casa regală cu moartea ta. Acum tu ai câştigat” Nici nu merită de commentat. Şi Eulje ştie,se apropie sfârşitul lui, dar şi el are aceeaşi idee. Chunchu să vină acasă. Toată lumea, tot palatul este întors pe dos. Toţii au uitat acum de Deokman. Nu le mai interesează ce s-a întâmplat cu ea. Acesta, săraca stă împietrit în peşteră. Bidam, cum este el, realist, asta e viaţa, prepară mâncare. Yusin nu poate să înghită nici o bucată. Nu-i vine. Atunci se duce la Deokman. Dar fata tremură. Are febră. Cumva trebuie oprit această boală, care macină de pe dinăuntru. Yusin, grijuliu, îmbrăţişează fata, ca să-l ţină în cald, ca să-l vindece, ca să-l liniştească. Acasă palatul se îmbracă în alb şi negru, totul este acoperit cu semnul morţii. Regina, revenită din leşin, stă în patul ei şi meditează. A fost vina Regelui. Pentru păcatele lor, pentru că au abandonat o fică, CheonMyeong a plătit preţul cel mai înalt, a plătit cu viaţa ei. Degeaba a vrut să apere tronul, de acum nici pe ea, nici pe regina nu mai poate ocroti. Şi Regele rămâne fără cuvinte la asemenea durere. Nu-i ajunge moartea ficei lui, nu-i ajunge tristeţea soţiei, de acum mai trebuie să înghită şi ura ce a apărut în inima unei mame, ura Reginei, ura femei, cu care a împărţit până acum totul. Regele a rămas singur. Şi în aceste momente nu pot să nu scriu despre ce simte o mamă când pierde un copil. Nu pot să nu traduc ce gândeşte, ce-i trece prin cap, prin ce trece regina. Acest sentiment, este insuportabil. Viaţa, pe care o cunoşti, pe care o trăieşti, devine un gol, simţi, că înnebuneşti. Ce rost mai are totul? De ce Creatorul a chemat la el o viaţă aşa fragedă, de ce tocmai pe ea? Ce vină a avut această fată? Ce rău a făcut, să aibă aşa soartă? De ce s-au născut ca sânge regal? De ce ea trebuie să suporte această povară? Nu a ajuns fii ei, acum şi fata ei? De ce? De ce? Dar răspuns n-o să dea nimeni. Şi Regina rămâne cu întrebările, şi cu inima grea. Pentru ea, timpul s-a oprit, pentru ea aici este sfârşitul. Dar spun eu, Doamna dragă ai uitat de cineva. Mai ai o fică, mai ai pentru ce a trăi, mai ai pentru ce să lupţi. Nu te lăsa, acum ea are nevoie de sprijinul tău. Ea, care după ce a revenit din febra de trei zile, stă în faţa peşteri. Yusin, povesteşte. Îi spune ultimele cuvinte a sorei, dorinţa ei, şi îi dă pieptănul, . Dar acum bărbatul nu mai vorbeşte cu o fată. Deokman în acest timp scurt timp a devenit o femeie călită, una, care ştie ce vrea, una, care vrea să construiască viitorul ei cum vrea ea, una, care nu-i mai este teamă de nimic. Nu va respecta dorinţa surorei sale, nu mai vrea să-i fie spus ce să facă. Acum ia viaţa, destinul în mâna ei. Şi cu o singură mişcare care a schimbat istoria unei ţări, care va fi începutul unei noi ere, care a dat naştere unei femei puternice... rupe pieptănul în două, şi se uită înainte.

Segítséget a fórumhoz találsz a Help oldalon. Ajutor pentru a accesa forumul găseşti pe pagina Help. Zilele săptămâni: hétfő=luni kedd=marţi szerda=miercuri csütörtök=joi péntek=vineri szombat=sâmbătă vasárnap=duminică

Képgaléria

Szólj hozzá

Orosz [ 2010-12-01 19:32 ]

Addig míg meg nem halt a lánya, így volt.
De most más a helyzet.
Nem tudja kimutatni dühét, mert még nagyon fáj CheonMyeong eltávozása.
De ahogy idáig nem szólt a Királyra egy rossz szót sem, most már hibáztatja. És ez már a gyűlölet első jele. És a Király ezt érzi.

Kriszta [ 2010-12-01 13:10 ]

Én viszont Mayával kapcsolatban más láttam, nem gyülölte a királyt, csak rázúdította lelke keserűségét, hibáztatta, úgyan úgy mint ahogy önmagát, hisz ő szült ikreket a királynak, a király csak próbálta menteni mindhármuk életét. A királyt viszont Misil iránti félelme teljesen lebénította, ezért nem tudott sosem helyes döntéseket tenni, csak azt akarta hogy a királyi ház túléljen. De ez nagyon kevésnek bizonyult. Maya meghalt gyerekeiért sosem hibáztatta a királyt, hisz "ha a királynak ikrei születnek, akkor kihal a királyi család férfi ága", így szólt a jóslat, és az ikreket ő szülte, ez a keserüség csapott át vádlásba, hisz a király még CheonMyeongot sem bírta megvédeni. Férje királyi mivoltának teljes kudarcát látta meg ő akkor, de nem gyülölte. Addig szótlanul tűrte szörnyű sorsát, beletörődve a beletörölhetetlenbe.

Livia [ 2010-10-28 18:37 ]

Cam multa lume din anturajul lui DM dezamagita pe faptul ca este fata,exista regretul ca nu mai pot fi aceiasi camarazi si la bine si la rau! Era de preferat sa ramana acelasi baietoi plin de curaj si intelepciune.Dar asta e istoria,poti sa o romantezi dar nu te poti abate de la adevar!

Edit [ 2010-09-15 15:14 ]

Ok. Köszönöm.

orosz [ 2010-09-15 14:34 ]

Edit.Ssajnálom de más filmet nem fordítok. Ez is elég nagy munka.
Köszönöm a dicséretet.

Edit [ 2010-09-15 13:28 ]

Macinam in doua mori. Scuza-ma. Voiam sa te intreb daca nu cumva traduci si alte seriale din romana in maghiara. O prietena din Ungaria ar vrea sa se uite la Kim Soo Ro, dar nu stie engleza, dar exista sub in lb.romana. M-a intrebat pe mine, daca l-as traduce, dar eu nici nu ma pricep si nici nu am prea mult timp. Ma gandeam, sa te intreb pe tine, daca faci asa ceva...E doar o intrebare. Multumesc.
Apropo, imi place tare mult ce faci pe acest site, comentariile mai ales. E o munca uriasa.
Szép ízes magyar szöveg. Pe acesta nu stiu cum s-o spun pe romaneste. Scuze.

orosz [ 2010-09-15 12:55 ]

Edit. subtitrarea in limba maghiara o am. daca trebuie trimite un mail

Edit [ 2010-09-14 15:30 ]

Orosz, am o intrebare: traduci si suburi din romana in maghiara? O prietena m-a rugat sa te intreb.

Mary Mariko San [ 2010-09-09 21:33 ]

noi,putem spune "Multumesc"pentru minunatele clipe de lectura a ceea ce redai tu aici Orosz:..........:))expresia preferata din acest context "Lacrimile s-au uscat, ochi nu mai plâng"....foarte graitoare pt.ceea ce s/a petrecut in acest episod.

Mary Mariko San [ 2010-09-08 21:25 ]

Buna,
am mai trecut putinel pe aici:))nu am timp prea mult la dispozitie....in aceste zile,dar abia astept sa trec pe aici si pa blogul celalalt...sa mai vb.

Livia [ 2010-09-06 21:25 ]

Oros scuze ca nu am trecut si pe la tine zilele astea,dar am lucrat de dupa amiaza iar seara am intrat la o barfa cu fetele ,a fost o nebunie cu baieti frumosi.Bun clip ai mai facut e mai reprezentativ pentru printesuca.Vad ca ai o gramada de tari in palmares,fara numar,fara numar....

Mary Mariko San [ 2010-09-02 06:18 ]

buna dimineata!!am trecut pe aici cateva momente ......frumos,totul,iar muzica e pe placul meu la fiecare episod.
Spor la scris in continuare,multumim pentru ce faci pe acest blog.
O zi minunata

varnaigabriella [ 2010-09-01 22:52 ]

Szia
Gratulálok, nagyon jól sikerült a veblapod. Én nagyon szeretem a régi koreai történelmi drámákat és ez az egyik nagy-nagy kedvencem, sőt ez a kedvenc dalom is benne. További sok sikert kívánok, találkozunk még a Yi-San honlapon is. üdv. Gabi

Livia [ 2010-09-01 19:12 ]

Bine ca ai mai indulcit galusca cu pozele astea frumoase,unele chiar amuzante.

oltea [ 2010-09-01 14:53 ]

am revenit dupa cateva zile de absenta si am descoperit ca aici omuletul Orosz a muncit din greu.am ramas fara cuvinte in fata celor insiruite de tine aici la stilul in care scrii tu orice alt cuvant parca paleste .CE AR MAI FII DE SPUS NU STIU NU GASESC FIECARE CUVANT DE AL TAU SCRIS AICI PATRUNDE ADANC IN INIMA.retraim intens datorita celor insiruite de tine aceasta drama istorica multumim Orosz sa fii sanatos si mai asteptam continuarea asa cum ne-ai obisnuit

analovemisaeng [ 2010-09-01 13:53 ]

Pacat ca desteptul de Daenambo n-a nimerit pe cine trebuia... :)
EI si ce daca Misaeng a dat ordinul? A vrut doar sa ajute. Numai ca unii nu pot aprecia gestul.
In rest ce sa zic, frumos scris.

mihaela [ 2010-08-31 21:03 ]

din pacate soarta a decis in locul celor implicati,f profund episod ,bravo oros

orosz [ 2010-08-31 19:54 ]

Am un singur cuvant.
Multumesc.
Stiu, puteam sa scriu si mai , dar sincer, nu gasesc cuvintele. Daca ati stii ce greu este dar asta e. Si apropo de fraza cu luna. Nu stiu daca regizorul asa a vrut, sau a fost o eroare, dar in momentul in care apare luna pe cer, era ziua, si eu cred, asta a vrut scenografistul sa spuna, ce am scos eu in evidenta.
Mai ales Luna are un rol foarte important in viata Coreeniilor.

anja [ 2010-08-31 19:43 ]

Livia ,nici nu poti sa nu fii pe aceasi lungime de unda in fata unui text atat de profund.

anja [ 2010-08-31 19:39 ]

ce poti spune in fata durerii?eu personal pentru lucruri marunte legate de fii mei ,sufar si poate plang,dar pentru momente ca astea...nu exista retete.Ai scris frumos,ai redat framantarile mamei si pe ale regelui cu mare intelegere omeneasca ,la fel si puterea lui Deokman
de a renaste din suferinta si de a schimba istoria,bine spus si bine realizat de actori,etc......Unui film aproape perfect i se cuvin si recenzii pe masura ,este ceea ce faci tu!

Livia [ 2010-08-31 19:31 ]

La ultima fraza cand rupe pieptanul in doua am tendita de a spune rupe pisica in doua!

Livia [ 2010-08-31 19:28 ]

Vezi Oros ca lumea te citeste? Frazele tale memorabile ies din ascunzatoare?

l [ 2010-08-31 19:27 ]

Hei Anja santem pe aceiasi lungime de unda,sau te-ai uitat in caietul meu?

Livia [ 2010-08-31 19:25 ]

Râul uşor, adună lacrimile scurse, şi duce cu el durerea sufletelor rămase.Frumoasa imagine,pe care chiar o vezi aievea cu ochii mintii.

anja [ 2010-08-31 19:24 ]

SUPERB !!!!ma opresc acum la fraza : Râul uşor, adună lacrimile scurse, şi duce cu el durerea sufletelor rămase"".Imi trebuie timp sa-mi usuce vantul lacrimile si sa pot citi mai departe............................................
.............................................................................

Livia [ 2010-08-31 19:22 ]

Moment crucial pentru toate personajele,o rascruce pentru toti.Intradevar ai prins esenta ,daca era ,puteai vorbi pe 1000.000 de pagini si tot nu terminai.Goana asta pentru putere te duce la lucruri necugetate.

anja [ 2010-08-26 13:33 ]

a fost asemeni unui trandafir care infloreste si moare...

knox [ 2010-08-26 07:27 ]

acum da. aseara nu era :D

orosz [ 2010-08-25 21:59 ]

Knox. Ce am scris pe ungureste am si tradus pe romaneste.

orosz [ 2010-08-25 21:52 ]

Megpróbáltam elkapni a legfonosabb jeleneteit a Hercegnőnek.
Megkérlek, egy pillanatra emlékezzetek a CheonMyeong életére.
Köszönöm.

knox [ 2010-08-25 21:52 ]

da. si eu. XD
oare ce-ai scris tu acolo? :D

orosz [ 2010-08-25 21:50 ]

Am încercat să prind cele mai importante moment a Prinţesei.
Vă rog să reamintiţi un minut de viaţa lui CheonMyeong.
Mulţumesc